Egyedülálló román kori építészeti alkotás a Rotunda 14. századi gótikus freskókkal. A templomra utaló első adat egy 1334-es pápai tizedlajstromban található, így a Dél-Alföld talán legépebben megmaradt, egyik legértékesebb középkori műemléke. Máig nem tudunk biztosat mondani e rotundák keletkezéséről, építésük okáról, céljáról, építőik személyéről, motivációjáról, szándékáról. Európában összesen három ilyen stílusú templom van, mindhárom Magyarországon. Hasonlóak csak a Kaukázusban találhatóak. A hatkaréjos térképzés mögött egyesek szakrális tartalmat keresnek, mások egyszerű díszítő eszköznek tekintik. Amit biztosan lehet tudni, hogy a korabeli templomépítés bevett sablonjaival szemben az építők egy kifejezetten keleties, bizáncias jellegű épületet emeltek, melynek tetején a XIX. század végéig bizánci típusú kettős kereszt volt. Különlegességét formája mellett térképzése, az életfa-motívumokkal díszített kecsesen magasba futó féloszlopai, finom freskó-ábrázolásai adják. A rotundát a törökök sem rombolták le, hanem fürdőként és istállóként használták azt. A körtemplomot 1980-83 között választották le az 1910-ben épült neoromán katolikus templomról. A feltehetőleg a 13. század legelején épített, s 13-14. századi freskókkal ékesített körtemplom az elmúlt századok többszöri átépítését követően ma már ismét eredeti állapotában fogadja az érdeklődőket.