A mai templom helyén először az 1738-as pestisjárványtól való szabadulás emlékére 1739-ben fogadalomból építettek kis kápolnát szent Rókus tiszteletére. 1805-ben alapították meg a plébániát, amelyhez óvoda, iskola és közösségi ház is tartozott. Az 1833-ban felszentelték új templomot az 1879-es árvíz nagyon megrongálta, a helyén most is álló épületet 1905-1909 között építették, neogótikus stílusban és egy ideig püspöki székesegyháznak is használták. A plébánia területe a város munkás negyede volt, plébánosa alapította meg az első női szakszervezetet a szövőgyári munkásnők védelmére. A plébánia területén jelentős roma kisebbség és sok szociálisan rászoruló ember él. A nehéz sorsú családokat heti kétszeri kenyérosztással segíti a plébánia.